Ipari vastalanítás, vastalanító

Általában akkor szembesülünk vele, hogy magas a vastartalom a vízben, amikor kútfúrást követően elkészül a vízanalitika, vagy a víz elszíneződését, lerakódásokat veszünk észre a vízzel érintkező felületeken. Magasabb koncentráció esetén pedig még kellemetlen fémes ízt is ad a víznek. A vízművek és minden létesítmény, aki ivóvíz minőségre kötelezett, a mindenkori hatályos rendeletben előírt ivóvízminőséget kell, hogy betartsa. Ez nem azt jelenti, hogy “vasmentes” vizet kapunk, vagy azt kell előállítani. Ettől függetlenül viszont vannak olyan technológiák, alkalmazások, ahol szinte teljes vastalanításra van szükség, rendelettől függetlenül.
Sokszor úgy tűnhet, hogy a vastalanítás egy könnyű víztisztítási és szűrési feladat (ami általában igaz is), de ez nem mindig van így.
A vastalanító berendezés kiválasztásánál több paramétert is figyelembe kell vennünk:
víz oldott vastartalma (mg/l-ben); kezelendő víz mennyisége (m3/h-ban); más összetevők a vízben (pl.: mangán); oldott oxigén tartalom; víz pH-ja; van-e klór a vízben?

Ezt a vízkezelési és víztisztítási feladatot többféle módon is elvégezhetjük. Léteznek régi, illetve új, modernebb technológiák is vastalanításra, mint például:

katalitikus szűrés

ez a leggyakoribb módszer, az esetek 80-90 %-ában használunk katalitikus szűrőanyagot ipari vastalanításra. Ez a katalitikus töltet a vízben oldott vas és mangán ionokat vízben nem oldódó vegyületekké alakítja át, így ezek könnyen kiszűrhetők a vízből. Van regenerálásmentes és regenerálást igénylő töltet. Fontos tudni, hogy regenerálás alatt nem a visszamosatást értjük, hiszen az mindegyiknél szükséges, hanem a szűrőtöltet aktív felületének megőrzését. Vannak olyan töltetek, amelyek a kimerülésig végzik feladatukat, utána ki kell cserélni őket, és vannak olyan töltetk is, amelyeket vegyszer regenerálással kell aktívan tartani. Ez lehet időszakos vagy folyamatos regenerálás, a vízbe adagolt vegyszer segítségével. Ebben az esetben arra kell figyelni, hogy ha regenerálás nélküli töltetet alkalmazunk, akkor a vízben legyen megfelelő mennyiségű oldott oxigén, illetve megfelelő legyen a víz pH-ja. Amennyiben regenerálható vastalanító berendezést használunk, akkor vigyáznunk kell, nehogy túladagoljuk a vegyszert, mert utána ez megjelenik a kezelt vizünkben, vagy nehogy keveset adagoljunk, mert akkor nem lesz hatékony a vastalanítás.

vegyszeres oxidáció:

ebben az esetben az oldott vastartalmat nem oxigénnel, hanem a használt vegyszer oxidációs képességével oxidáljuk fel vaspelyhekké. Ez a vegyszer lehet aktív hidrogén vagy klór alapú, de alkalmazhatjuk ezek kombinációját ( de nem mindegyikét) is. Ilyenkor arra kell figyelni, hogy ne adagoljuk túl a vegyszert, mert ez azután a kezelt vízben megjelenik, vagy hogy nincs-e olyan összetevő a vízben, amiért azt nem alkalmazhatjuk. Az “alul” adagoláshoz pedig egyszerűen nem lesz elég hatékony az oxidáció, így oldott vas maradhat a vízben.
levegőztetéses oxidáció:
levegőztetéses oxidáció: ennél az esetnél a levegő oxigéntartalmát használjuk fel az oldott vas vaspelyhekké (vashidroxiddá) való oxidálására, majd ezeket a pelyheket egy multimédiás kavicsszűrőn megszürjük. Ilyen esetekben arra kell figyelni, hogy az oxidációhoz kell egy viszonylag hosszú reakció idő, illetve hogy ha a vízbe adagolt levegőt nem szűrjük különleges szűrővel, akkor a víz elfertőződhet. Továbbá arra, hogy nem biztos, hogy a víz vastartalmához képest, a víz feltud “venni” elegendő levegőt az oxidációhoz.

ózonos oxidáció:

ez a fenti módszer modernebb változata. Az ózon ugyanúgy működik, mint a levegő oxigénje, csak sokkal hatékonyabban és gyorsabban megy végbe az oxidációs folyamat. Ebben az esetben fontos tudni, hogy az ózon oxidációja során mérgező anyagokat is termelhet (pl. ha bróm van a vízben, bromátot). Ezt a technológiát főleg összetett víztisztítási feladatoknál alkalmazzuk, mint. pl. arzénmentesítés, de kiváló fertőtlenítésre is, vagy nagyobb (50-100m3/h) teljesítmény felett, ahol már ez kifizetődő.