A vegyszeradagolók egy jeladós vízóra segítségével előre meghatározott mennyiségű vegyszert adagolnak a kezelendő vízhez. Ennek célja a legtöbb esetben a vízben lévő baktériumok, vírusok eltávolítása, de a vas-és mangánmentesítéshez is gyakorta használják. Vegyszeradagoló rendszerek fő egységei az adagoló szivattyú, a vegyszertároló tartály, a jeladós vízóra és a nyomóvezetékbe épített injektor.

A vegyszeradagolók előnyei:

• többféle vegyszer adagolható a vízhez
• nincs felfutási és leállási intervallum
• a vegyszer mennyisége pontosan adagolható az indulástól a leállásig
• folyamatos üzemben működik

Az ipari vízszűrés az egyik leggyakrabban alkalmazott vízkezelési és víztisztítási technológia. A legtöbb iparágban megtalálható, hiszen szinte nincs olyan üzem vagy gyáregység, ahol ne lenne legalább egy vízszűrő berendezés. Mindegy, hogy hálózati vízről, kútvízről vagy hűtővízről van szó.

A vízszűrő jellegét és típusát az alapján választjuk ki, hogy milyen a bejövő vagy használt víz lebegőanyag tartalma, és hogy mit szeretnénk a vízszűrővel elérni. Továbbá a vízszűrőket még az különbözteti meg egymástól, hogy mekkora az adott vízszűrő résmérete, vagy szűrési hatékonysága, amit általában mikronban mérünk. Az a vízszűrő vagy szűrő berendezés, ami jobb vízminőséget állít elő mint 1 mikron, azt már ultaszűrésnek, vagy nanoszűrésnek nevezzük. Ide tartozik még a homokszűrés, melyet hidrociklon-os megoldással szűrünk

A vízlágyítás talán az egyik legelterjedtebb vízkezelési és víztisztítási mód Magyarországon. Erre azért van olyan gyakran szükség, mert vizeink többsége felszín alatti, és az itt a kőzeteken átszivárgó vízbe, sok kálcium és magnézium oldódik be, ami vízkeménységet okoz. Az oldott fémsók kiválnak a vízből és megindul a vízkőképződés a csőrendszerekben, háztartási gépek, berendezések belsejében. Ennek következtében élettartamuk csökken, hatásuk romlik. Vízlágyítási feladatokra különböző típusú vízlágyító berendezések léteznek, amelyek a víz keménységét okozó kalcium és magnézium ionokat eltávolítják, pontosabban lecserélik vízkeménységet nem okozó nátrium ionokra. A kisebb háztartási vízlágyító berendezések és az ipari vízlágyító berendezések nem sokban, általában csak méretükben különböznek egymástól.

A vastalanítás a második leggyakrabban alkalmazott vízkezelési és víztisztítási feladat a vízlágyítás után. Magyarországra ugyanis jellemző, hogy a talajban lévő rétegvizek jelentős mennyiségben tartalmaznak vasat. Általában akkor szembesülünk vele, hogy magas a vastartalom a vízben, amikor kútfúrást követően elkészül a vízanalitika, vagy a víz elszíneződését, lerakódásokat veszünk észre a vízzel érintkező felületeken. Magasabb koncentráció esetén pedig még kellemetlen fémes ízt is ad a víznek. A vízművek és minden létesítmény, aki ivóvíz minőségre kötelezett, a mindenkori hatályos rendeletben előírt ivóvízminőséget kell, hogy betartsa (erről az információk menű pontban olvashat). Ez nem azt jelenti, hogy “vasmentes” vizet kapunk, vagy azt kell előállítani. Ettől függetlenül viszont vannak olyan technológiák, alkalmazások, ahol szinte teljes vastalanításra van szükség, rendelettől függetlenül.

A mangántalanítás olyan vízkezelési és víztisztítási feladat, amit sokan együtt asszociálnak a vastalanítással, mint vas-, és mangántalanító berendezés, de ez nem minden esetben van így. Igaz, hogy a legtöbb esetben amikor vastalanítunk, akkor mangántalanításra is szükség van, de előfordulhat, hogy a víz összetétele, valamint az elemi mangán egyéb kémiai kötése miatt ezt a feladatot nem tudjuk egy “egyszerű” vastalanító berendezéssel megoldani.

A vízben az ammónia, vagy ammónium a felszín alatti vízekben jellemző. A hatályos ivóvízminőségi rendelet alapján, az ammónia határértéke nem haladhatja meg a 0,5 mg/l értéket a vízben. Ha ennél magasabb, akkor el kell távolítani, vagy a határérték alá csökkenteni. Magának az ammóniának tulajdonképpen nincs különösebb élettani hatása, ezt mutatja az is, hogy sok ásványvízben az ivóvíz rendelet feletti ammóniát találni, ami hivatalosan meg is engedett. Tulajdonképpen az egyetlen oka, hogy az ivóvízben az ammónia nem lehet magas, hogy a vízhálózat mikrobiológiai tisztaságát nem lehet garantálni, ezért az itt előforduló baktériumok az ammóniával “reakcióba” lépve nitrifikációt okozhatnak. A nitrifikációs folyamat első lépése pedig a nitrit keletkezése, ami viszont már mérgező hatású.

Az aktív szén az egyik (ha nem a) leghatékonyabb és főleg természetes vízszűrő hatóanyag. Szinte minden vízszűrő rendszerben megtalálható.

Az aktív szén felülete óriási (grammonként több, mint egy teniszpálya nagyságú) és óriási előnye, hogy a kiszűrt szemcséket és szennyeződéseket (akár élő, akár élettelen) az aktív szenes szűrő magához köti. A kimerült szénszűrő megkötési képessége fokozatosan csökken majd elkezdi visszaengedni a megkötött szennyezőanyagokat rajta átfolyó vízbe.

Nagyon fontos szempont, hogy a szén kivonja a vízből az ember számára káros dolgokat, különös tekintettel az élő „szennyeződésekre”, mint a mikrobák, amelyek nem csak akkor szennyeznek, ha megisszuk a vizet, hanem akkor is, ha belélegezzük. A baktériumos fertőzések esetében veszélyt jelent még a végtermékként keletkező mérgek, amelyeket a szénszűrő szintén megköt. Semlegesíti egyes nehézfémek, gyomirtók és más kemikáliák maradványait, így javítja a víz látványát és élvezeti értékét egyaránt. Ugyanakkor semmi olyasmit nem vesz ki a vízből, amely az emberi szervezet számára szükséges és fontos lehet, így nem befolyásolja például az ásványi anyag tartalmat.

Magyarországon, a nitrát fúrt kutakban, tehát a felszín alatti vizekben fordulhat elő. A nitrát a föld alatt lezajló kémiai folyamat eredménye, főleg olyan helyen, ahol ammónium szivárog a kőzetekből. A nitrát önmagában nem annyira, inkább a reakció-termékei lehetnek károsak az egészségre, mint pl. a nitrit vegyületek. A nitrát magas tartalma nem annyira jellemző, és a hatályos ivóvízrendeletben előírt határérték is megenged egy viszonylag magas, 50mg/l értéket, de előfordulhatnak ennél magasabb értékek is. Ilyenkor kell nitrátmentesítést alkalmazni. A nitrátmentesítő berendezés a víz nitrát tartalmát szelektíven megköti, vagyis a határérték alá csökkenti azt.

Az ügyfelek általában akkor szembesülnek a magas nitráttartalom problémával, amikor egy kútfúrás után megérkezik a vízanalitika. A nitrátmentesítő berendezés a vízlágyítóhoz hasonló berendezés. A különbség az, hogy ebbe a berendezésbe nem vízlágyító gyantát, hanem nitrátszelektív gyantát teszünk, viszont a regenerálása teljesen ugyanaz, mint a vízlágyító berendezés regenerálása.

Ez az RO (fordított ozmózis) vízkezelési és víztisztítási technológia az elmúlt 10 évben vette át a teljes ioncserélő sótalanító berendezések helyét. Ezzel a modern szűrési technológiával akár 10µs alatti vízminőséget is elő lehet állítani. A fordított ozmózis (RO)berendezés olyan vízszűrő, amelynek nyílása 0,0001 mikron, vagyis ezzel a víztisztítással eltávolíthatjuk a szerves szennyeződéseket, a nehézfémeket, baktériumokat is a vízből.

Felhasználási területek:

kazántápvíz kezelés, gyógyszeripar, kozmetikai ipar, síküveg és félvezető gyártás, autóalkaltrész-gyártás.

Az RO berendezés nem más, mint egy nagyhatékonyságú szűrő berendezés, melynek legfőbb alkotórésze az RO membrán. Ez egy olyan speciális membrán, amely lézerrel átlyukasztott műanyag “paplanból” áll, amit utána nagy gondossággal egy perforált cső köré felcsavarnak. Az így legyártott membrán, vagy membránok bekerülnek egy membrán házba, ahol működés közben nagynyomású 10-25bar nyersvíz nyomása alá kerülnek. Mivel a membránok “résmérete” olyan kicsi, hogy “szinte” csak az elemi víz tud rajta átjutni, ezért míg a membrán egyik oldalán az ultatiszta víz, addig a másikon a szennyeződésekkel és ásványi sókkal összesűrített víz távozik. A tisztított vizet permeátumnak, míg a szennyvizet koncentrátumnak hívjuk. Egy RO rendszer annyira megbízható, amennyire az RO berendezés előkezelése meg van oldva, ezért erre a tervezésnél komoly hangsúlyt kell fektetni.