Komplex kútvízkezelési rendszerek a növénytermesztésben

Elismerésben részesített pályázatunk, melyet a 25. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda napok keretében a A Magyar Növénytermesztésért Termékdíj Pályázat-ra nyújtottunk be.
 

A Magyar Növénytermesztésért Termékdíj Pályázat 2018
II. kategóriaTechnika – Technológia(Gépek, Eszközök, Agrárinformatika)

2. Pályázat rövid címe: Komplex kútvízkezelési rendszerek a növénytermesztésben 

3. A Pályázó bemutatása, tevékenységi körének rövid tényszerű leírása:

Agrovíz Kft tulajdonosai:

„Az Agrovíz Kezelési Kft-t Püspök Miklós épületgépész és Mészáros Gábor agrármérnök alapította 2015 augusztusában. Püspök Miklós közel húsz éve foglalkozik háztartási és ipari vízkezeléssel, Mészáros Gábor a keszthelyi Georgikonon végzett, korábban takarmányozással, és mezőgazdasági gépek értékesítésével foglalkozott.”

Az Agrovíz Kft. tevékenységi köre:

● Vízlágyítás,

● Vas, -mangán mentesítés,

● Arzénmentesítés,

● Nitrát mentesítés,

● Fordított ozmózis elvű víztisztítás,

● UV fertőtlenítés,● Ammónia mentesítés.

Az Agrovíz Kft. hitvallása

Korábbi tevékenységeink és a folyamatosan felmerülő igények, - melyeket például az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon tapasztaltunk - arra indítottak minket, hogy az eddig megszerzett tudásunkat a magyar mezőgazdaság szolgálatába állítsuk. A mezőgazdaság vízkezelési technológiai szintje jóval elmarad más, például az iparban használt megoldások színvonalától. A víz a mezőgazdaság éltető ereje. A vízvagyon felhasználása, fenntartható kezelése alapvető nemzetgazdasági érdek.Célunk az, hogy a magyarországi mezőgazdasági szereplők számára a legkorszerűbb, leghatékonyabb, leginkább fenntartható és környezetkímélő megoldásokat szállítsuk.  

Mit ad a tiszta víz?

● A víz alaptápanyag, a tiszta víz:○ növeli a tápanyagfelvevő képességet, ○ segíti az egyéb tápanyag értékesülését, ○ összességében hozzájárul a nagyobb kihozatalhoz.

● A hatósági előírásoknak megfelelő víz használatával:○ a kútvizek alkalmasak lesznek a hatósági követelmény szerinti ivóvíz minőségű víz felhasználásra○ ezáltal költséghatékonyabb lesz a termelési folyamat,○ a végeredmény a versenyképesség, és az eredmény növekedése.

Ezt adjuk mi.
 

4. A pályázatra nevezni kívánt termék vagy termékcsoport bemutatása:

Napjainkban szerencsére egyre nagyobb jelentőséget kap a kútvíz felhasználása, ami nem csak a pénztárcánknak, hanem a környezetnek is nagyon kíméletes megoldás. Azonban nem elég csak a víz felszínre hozását megoldanunk, gondoskodnunk kell a kútvíz kezeléséről is a felhasználásnak megfelelően. Cégünk a vízlágyításon kívül rendelkezésére áll vastalanító berendezésekkel, mangántalanítóval, ammóniamentesítővel, nitrátmentesítővel és sótalanításhoz szükséges berendezésekkel.
Az optimális vízkezelési rendszer kiválasztásához a legfontosabb alap információk a következőek:

● a tervezett vízforrás megnevezése és várható minőségének megadása,

● a vízmennyiségi igény meghatározása,

● a kezelt víz minőségével szembeni szabványos vagy egyedi elvárások,

● a tervezett áramforrás megnevezése (hálózati, aggregátor, egyéb),

● az elvárt szállítási határok megadása (víz kivétel, tárolók, stb.),

● a tervezett üzemidő (folyamatos, napi 10 óra, stb.),

● klimatikus és szállítási viszonyok.

 

A főbb technológiák részletezve:

Vasmentesítés

A vastalanítás a második leggyakrabban alkalmazott vízkezelési és víztisztítási feladat a vízlágyítás után. Magyarországra jellemző, hogy a talajban lévő rétegvizek jelentős mennyiségben tartalmaznak vasat. Általában akkor szembesülünk vele, hogy magas a vastartalom a vízben, amikor kútfúrást követően elkészül a vízanalitika, vagy vízelszíneződést, lerakódásokat veszünk észre a vízzel érintkező felületeken.  Magasabb koncentráció esetén pedig kellemetlen fémes ízt is ad a víznek.  A vízművek és minden létesítmény, aki ivóvíz minőségre kötelezett, a mindenkori hatályos rendeletben előírt ivóvízminőséget kell, hogy betartsa. Ez nem azt jelenti, hogy "vasmentes" vizet kapunk, vagy azt kell előállítani. Ettől függetlenül viszont vannak olyan technológiák, alkalmazások, ahol szinte teljes vastalanításra van szükség, rendelettől függetlenül. Sokszor úgy tűnhet, hogy a vastalanítás egy könnyű víztisztítási és szűrési feladat (ami általában igaz is), de ez nem mindig van így.A vastalanító berendezés kiválasztásánál több paramétert is figyelembe kell vennünk:víz oldott vastartalma (mg/l-ben); kezelendő víz mennyisége (m3/h-ban); más összetevők a vízben (pl.: mangán); oldott oxigén tartalom; víz pH-ja; esetleges klór tartalom. Ezt a vízkezelési és víztisztítási feladatot többféle módon is elvégezhetjük. Léteznek régi, illetve új, modernebb technológiák is vastalanításra, mint például:- Katalitikus szűrés:Ez a leggyakoribb módszer, az esetek 80-90 %-ában használunk katalitikus szűrőanyagot ipari vastalanításra. Ez a katalitikus töltet a vízben oldott vas és mangán ionokat vízben nem oldódó vegyületekké alakítja át, így ezek könnyen kiszűrhetők a vízből. Van regenerálásmentes, és regenerálást igénylő töltet. Fontos tudni, hogy regenerálás alatt nem a visszamosatást értjük, hiszen az mindegyiknél szükséges, hanem a szűrőtöltet aktív felületének megőrzését. Vannak olyan töltetek, amelyek a kimerülésig végzik feladatukat, utána ki kell cserélni őket, és vannak olyan töltetek is, amelyeket vegyszer regenerálással kell aktívan tartani. Ez lehet időszakos vagy folyamatos regenerálás, a vízbe adagolt vegyszer segítségével. Ebben az esetben arra kell figyelni, hogy ha regenerálás nélküli töltetet alkalmazunk, akkor a vízben legyen megfelelő mennyiségű oldott oxigén, illetve megfelelő legyen a víz pH-ja. Amennyiben regenerálható vastalanító berendezést használunk, akkor vigyáznunk kell, nehogy túladagoljuk a vegyszert, mert utána ez megjelenik a kezelt vizünkben, vagy nehogy keveset adagoljunk, mert akkor nem lesz hatékony a vastalanítás. - Vegyszeres oxidáció:Ebben az esetben az oldott vastartalmat nem oxigénnel, hanem a használt vegyszer oxidációs képességével oxidáljuk vaspelyhekké. Ez a vegyszer lehet aktív hidrogén vagy klór alapú, de alkalmazhatjuk ezek kombinációját (de nem mindegyikét) is. Ilyenkor arra kell figyelni, hogy ne adagoljuk túl a vegyszert, mert ez azután a kezelt vízben megjelenik. Az "alul"-adagoláshoz pedig egyszerűen nem lesz elég hatékony az oxidáció, így oldott vas maradhat a vízben.

- Levegőztetéses oxidáció:

Ennél az esetnél a levegő oxigéntartalmát használjuk fel az oldott vas vaspelyhekké (vashidroxiddá) való oxidálására, majd ezeket a pelyheket egy kavicsszűrőn megszűrjük. Ilyen esetekben arra kell figyelni, hogy az oxidációhoz kell egy viszonylag hosszú reakcióidő, illetve amennyiben a vízbe adagolt levegőt nem szűrjük különleges szűrővel, akkor a víz elfertőződhet. Továbbá arra is, hogy nem biztos, hogy a víz vastartalmához képest a víz fel tud "venni" elegendő levegőt az oxidációhoz. 

- Ózonos oxidáció:

Ez a fenti módszer modernebb változata. Az ózon ugyanúgy működik, mint a levegő oxigénje, csak sokkal hatékonyabban és gyorsabban megy végbe az oxidációs folyamat. Ebben az esetben fontos tudni, hogy az ózon oxidációja során mérgező anyagokat is termelhet (pl. ha bróm van a vízben, bromátot). Ezt a technológiát főleg összetett víztisztítási feladatoknál alkalmazzuk, mint. pl. arzénmentesítés, de kiváló fertőtlenítésre is, vagy nagyobb (50-100m3/h) teljesítmény felett, ahol már ez kifizetődő.
Bármilyen fenti, vagy ezeken kívüli vastalanítási technológiát is alkalmazunk, sok tényezőt kell figyelembe venni a víz összetételével kapcsolatban, de meg kell vizsgálnunk azt is, hogy van-e kezelő személyzet a vastalanító berendezéshez, mekkora hely van a vízkezelőnek, és végül azt is, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre a megvalósításra, valamint, hogy mennyi az az üzemeltetési költség, ami még elfogadható lesz a gazdaságos termeléshez.

Arzénmentesítés

Az arzénmentesítés meglehetősen új vízkezelési problémának számít Magyarországon, ugyanis az EU-s csatlakozás következtében jelentős jogszabályi szigorítás lépett életbe. Az ivóvízben megengedett arzéntartalmat 50µgr hatérték helyett 10µgr-ra csökkentették. Emiatt több száz település ivóvize került a "nem megfelelő" kategóriába, vagyis ezeknél a vizeknél arzénmentesítésre van szükség. A megfelelő szó az arzénmentesítés helyett, inkább az arzén-csökkentés, hiszen az arzén teljes mértékű eltávolítása a vízből szinte lehetetlen feladat, de nincs is rá szükség.
Talajmenti vizeinkben az arzén egy része arzenátként, vagy három vegyértékű arzénként van jelen. Az alacsony vegyértékű arzén eltávolítása a vízből nagyon nehéz feladat, ezért ezt úgy oldjuk meg, hogy előszőr az arzént három vegyértékről (As2O3), öt vegyértékűre oxidáljuk (As2O5). Ez már könnyebben kiszűrhető speciális technológiával, vagy fémekhez, mint pl. mangánhoz, vashoz kötődve vasarzenátként egy egyszerű szűrő víztisztítóval el lehet távolítani. Ezt a folyamatot nevezzük adszorbciós eljárásnak. Ez az adszorbció nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, ugyanis egyes természetes (a nyersvízben lévő) arzén vegyi kötéseit nagyon nehéz lebontani, így a fémekhez való kötődés nem megy végbe.
A másik módszer az arzénmentesítésre a katalitikus arzénmentesítő töltet használata. Ez úgy történik, hogy oxidáció nélkül megkötjük a már fent említett fémekhez úgy, hogy egy aktív felületű töltetet használunk. Vashidroxid, mangán dioxid, vagy ezek kombinációját. Mindkét esetben keletkezik veszélyes hulladék, de míg az elsőnél minden visszamosatáskor, szinte folyamatosan, addig a másodiknál csak minden töltetcsere során.A harmadik ismert módszer a biológiai arzénmentesítés, de erről azért nem írunk bővebben, mert ezt a vízkezelő és víztisztító módszert inkább ipari szennyvizeknél alkalmazzák.

- Adszorbciós arzénmentesítés: Ezt a vízkezelési és víztisztító módszert úgy alkalmazzuk, hogy először egy nagyon erős oxidálószert adagolunk a vízhez. Ez lehet ózon, kálium-permanganát, aktív klór vagy ezek kombinációja. Az arzén a "feloxidálást" követően már készen van a fémekhez való kötésre. Amennyiben a nyersvíz fémtartalma nem elegendő az arzén kötéséhez, akkor az oxidációszer, vagy vegyszer adagolását követően vasat, általában vasszulfátot, vagy vaskloridot adagolunk. A vas-arzenát keletkezése után a vizet megszűrjük egy kavicságyon és így távolítjuk el azt a vízből. Miután a szűrő telítődött ezekkel az arzén és fém csapadékokkal, akkor egy visszamosatás keretében ezeket a pelyheket kimossuk a víztisztítóból. Ebben az esetben a méretezésnél figyelni kell az adagolandó oxidálószer, a megkötő vegyszer helyes mennyiségére, valamint a kavicsszűrő szűrési sebességére. Ha túladagoljuk a vizet vegyszerrel, akkor az jelentkezhet a kezelt vízben. Ha pedig a szűrő felületét nem jól választjuk ki és túlságosan nagy a szűrési sebesség, akkor a vasarzenát pelyheket nem tudjuk rajta felfogni. A másik fontos feladat ennél a vízkezelési és víztisztítási technológiánál a szennyvíz kezelése, hiszen minden, ebből a berendezésből távozó visszamosatóvíz veszélyes hulladéknak számít.

- Katalitikus arzénmentesítés: 

Ez egy jóval egyszerűbb feladat, mint a fenti vízkezelési és víztisztítási módszer, hiszen ezt úgy alkalmazzuk, mint egy vastalanítót. A nagy hátránya ennek a rendszernek viszont az, hogy ezek a töltetek nem olcsók, és ha rosszul választjuk ki a katalitikus töltetet, akkor a víz paramétereitől függően nagyon hamar kimerülhetnek. Több olyan paramétere is vannak a víznek, amiket egyébként nem vennénk figyelembe, de a töltet érzékeny rá, és hamar kimerítheti. Ilyen pl. a foszfát vagy a szilikát. Az előnye viszont ennek a víztisztító berendezésnek, hogy itt nem keletkezik állandó veszélyes hulladék a szennyvízben, mivel az arzén a katalitikus töltet felületére kötődik és egy egyszerű visszamosatással nem távolítható el onnan, csak speciális vegyi úton. 

Mangánmentesítés

A mangántalanítás olyan vízkezelési és víztisztítási feladat, amit sokan együtt asszociálnak a vastalanítással, mint vas-, és mangántalanító berendezés, de ez nem minden esetben van így.  Igaz, hogy a legtöbb esetben amikor vastalanítunk, akkor mangántalanításra is szükség van, de előfordulhat, hogy a víz összetétele, valamint az elemi mangán egyéb kémiai kötése miatt ezt a feladatot nem tudjuk egy "egyszerű" vastalanító berendezéssel megoldani.
Mivel a mangán duplája a vas egyenértékének, ezt legalább ennyivel nehezebb (vagy talán még nehezebb) eltávolítani a vízből. Vagyis ennyivel nehezebb mangán pelyhekké, mangándioxiddá oxidálni. A "vastalanítás" menüpontban leírt technológiákat alkalmazhatjuk a mangántalanításra is, de pl. hosszabb reakcióidővel kell számolnunk, több vegyszer, vagy több ózon adagolás szükséges a feladat elvégzéséhez, vagy lassúbb szűrési sebességet alkalmazhatunk katalitikus szűrésnél. Egyes katalitikus töltetek alkalmasak vastalanításra, de a víz összetételétől függően, mangántalanításra nem igazán. Sokszor a helytelen kiválasztás következtében a berendezés beüzemelése után derül ki, hogy a beépített vastalanító rendszer nem alkalmas mangántalanításra. Ez a hibás technológiai meghatározás igen költséges lehet, ezért javasoljuk azt, hogy ha mangán van a vízben, akkor inkább a kicsit drágább és talán bonyolultabb technológiát válasszuk, de ne költsük feleslegesen a pénzt olyan dologra, ami a végén nem működik rendesen.Itt is, akárcsak a vastalanító berendezés esetében, a mangántalanító rendszer kiválasztásánál is figyelembe kell venni néhány olyan praktikus tényezőt, mint pl. van-e kezelő személyzet, mekkora hely van a berendezésre, valamint mennyi pénzt szánunk a megvalósítására, majd az üzemeltetésre. AmmóniamentesítésA vízben az ammónia, vagy ammónium a felszín alatti vizekben jellemző. A hatályos ivóvízminőségi rendelet alapján, az ammónia határértéke nem haladhatja meg a 0,5 mg/l értéket a vízben. Ha ennél magasabb, akkor el kell távolítani, vagy a határérték alá csökkenteni. Magának az ammóniának tulajdonképpen nincs különösebb élettani hatása, ezt mutatja az is, hogy sok ásványvízben az ivóvíz rendelet feletti ammóniát találni, ami hivatalosan meg is engedett. Tulajdonképpen az egyetlen oka, hogy az ivóvízben az ammónia nem lehet magas, hogy a vízhálózat mikrobiológiai tisztaságát nem lehet garantálni, ezért az itt előforduló baktériumok az ammóniával "reakcióba" lépve nitrifikációt okozhatnak. A nitrifikációs folyamat első lépése pedig a nitrit keletkezése, ami viszont már mérgező hatású.Amikor ammóniamentesítésről beszélünk, akkor a szó szoros értelmében az ammónia teljes eltávolításáról beszélünk és nem a csökkentéséről. Ennek az oka, hogy bármilyen ammóniamentesítő berendezést használunk, akár biológiai, abszorpciós, vagy oxidációs technológiát, csak az a vízkezelési és víztisztítási technológia működik rendesen, ami után egyáltalán nem, vagy csak nagyon alacsony ammóniát mérhetünk. A részleges ammóniamentesítés tulajdonképpen egy hibás víztisztító berendezés eredménye, még akkor is, ha a vízkezelő után az ammónia mennyisége a mindenkori hatályos ivóvízrendeletben feltüntetett határérték alatt van. 

Az ammóniamentesítést több módszerrel, többféle víztisztítási technológiával elvégezhetjük.- Biológiai ammóniamentesítésEz a legrégebbi módszer az ammónia eltávolítására. Ebben az esetben bizonyos mikróbák, baktériumok segítségével, úgynevezett nitrifikációval végezzük el a feladatot. Valójában a baktériumok által "gyártott" enzimek segítségével történik az ammóniamentesítés, mégpedig két lépcsőben. Az első lépcső az ammónium nitritté alakítása, a második pedig a nitrit nitráttá alakítása. Többféle töltet alkalmazható a baktériumok "megtelepítésére". Kavicsszűrő, aktívszén-szűrő, vagy Zeolit töltet. Az alkalmazott technológiánál minden esetben figyelembe kell venni a szűrési sebességet, a víz oxigén tartalmát, a víz és környezet hőmérsékletét. Ennek a rendszernek a hátránya, hogy viszonylag nagy helyigényre van szükség, illetve a körülményeket úgy kell kialakítani, hogy a baktériumok fenntarthatók legyenek. A biológiai víztisztító berendezés után szintén foglalkozni kell a víz fertőtlenítésével, amit megoldhatunk vegyszerrel, ózonnal, vagy akár UV berendezéssel. Ez az a vízkezelési módszer, ami beruházáskor talán a legdrágább, üzemeltetéskor talán a legbonyolultabb, de a vízhez a legkíméletesebb. Ezt az ammóniamentesítési víztisztító technológiát csak nagy, több 100m3/h rendszereknél ajánlatos alkalmazni.

- Vegyszeres oxidációs ammóniamentesítés

Ez a legegyszerűbb és a leggyakoribb technológia az ammónia eltávolítására. Hosszú évekig az ammónia oxidációját aktív klórral végezték (pl.: klórgáz vagy folyékony alapú vegyszer), de az utóbbi időben már elterjedt lett a hidrogénperoxidos oxidáció is. Az a különbség a két vegyszer között, hogy míg a klóros oxidáció után trihalometánok képződnek, addig a hidrogén peroxidnál nem. A trihalometánok egy nagyon erős mérgező és rákot okozó vegyület, ezért ennek kiszűrésére, a klóros oxidációt követően mindig aktívszén-szűrőt kell alkalmazni. A klóros oxidációnál arra is kell figyelni, hogy ha a víz ammóniatartalma túl magas (3-4mg/l felett), akkor az oxidációhoz felhasznált klór visszamaradt klorid tartalma határérték felett lehet jelen a már ammóniamentesített, kezelt vízben. Amennyiben a magas ammónia tartalom miatt ez a veszély fennáll, akkor más technológiát ajánlatos alkalmazni. 

- Abszorpciós ammóniamentesítés

Ez a vízkezelési és víztisztítási technológia egy nagyon régi módszerből ered. A jól bevált háztartási szagtalanító, a macskaalom nem más, mint egy olyan mesterséges anyag, vagy természetes kőzet, ami nagyon jól megköti az ammóniát. Ezt az abszorpciós eljárást az elmúlt 10 évben kezdték el használni a vízkezelésben víztisztítóként, és napjainkban egyre több helyen alkalmazzák ammóniamentesítésre. Mivel az abszorpciós eljárásnál az alkalmazott töltet (ami lehet természetes Zeolit, vagy mesterséges anyag) előbb-utóbb telítődik ammóniával, ezért ezt regenerálni kell ahhoz, hogy ismét abszorbálni tudjon. Ez a regenerációs eljárás szinte azonos a lágyító berendezés regenerálásával, tehát sóval (nátrium-kloriddal), némely típusú töltetnél még egy kiegészítő vegyszerrel, lúggal történik. Ennek az ammóniamentesítő víztisztítónak az egyetlen hátránya, hogy az alkalmazott abszorpciós töltetek nagyon jó vízlágyító tulajdonsággal rendelkeznek, tehát a vízkezelés és víztisztitó berendezés után nemcsak ammóniamentes, hanem lágy vizet is kapunk, ami nem mindig előnyös, vagy megengedett. 

Nitrátmentesítés

Magyarországon, a nitrát fúrt kutakban, tehát a felszín alatti vizekben fordulhat elő. A nitrát a föld alatt lezajló kémiai folyamat eredménye, főleg olyan helyen, ahol ammónium szivárog a kőzetekből. A nitrát önmagában nem annyira, inkább a reakció-termékei lehetnek károsak az egészségre, mint pl. a nitrit vegyületek. A nitrát magas tartalma nem annyira jellemző, és a hatályos ivóvízrendeletben előírt határérték is megenged egy viszonylag magas, 50mg/l értéket, de előfordulhatnak ennél magasabb értékek is. Ilyenkor kell nitrátmentesítést alkalmazni. A nitrátmentesítő berendezés a víz nitrát tartalmát szelektíven megköti, vagyis a határérték alá csökkenti azt.Az ügyfelek általában akkor szembesülnek a magas nitráttartalom problémájával, amikor egy kútfúrás után megérkezik a vízanalitika. A nitrátmentesítő berendezés a vízlágyítóhoz hasonló berendezés. A különbség az, hogy ebbe a berendezésbe nem vízlágyító gyantát, hanem nitrátszelektív gyantát teszünk, viszont a regenerálása teljesen ugyanaz, mint a vízlágyító berendezés regenerálása.A gyantatöltet felülete képes a nitrát ionokat megkötni úgy, hogy közben nátrium vagy akár kálium ionokat juttat a vízbe. Miután az ioncserélő töltet telítődik nitrát ionokkal, akkor szükség van regenerálásra. A regenerálás ultratiszta sótablettával történik. Miközben az oldott só érintkezik az ioncserélő töltet felületével, az felveszi a már említett nátrium, vagy kálium ionokat és közben "ledobja" magáról a nitrát ionokat, ami azután a vízlágyító berendezésből kikerül csatornába, vagy szennyvízgyűjtőbe.
A nitrátmentesítő kiválasztásánál az alábbi paramétereket kell figyelembe venni: Víz nitrát tartalma; nitrátmentesíteni kívánt víz térfogatárama; nitrátmentesíteni kívánt víz mennyisége; nitrátmentesítő berendezés regenerálásai közti szükséges idő.

Vízlágyítás:

A vízlágyítás talán az egyik legelterjedtebb vízkezelési és víztisztítási mód Magyarországon. Erre azért van olyan gyakran szükség, mert vizeink többsége felszín alatti, és az itt a kőzeteken átszivárgó vízbe, sok kalcium és magnézium oldódik be, ami vízkeménységet okoz.  Az oldott fémsók kiválnak a vízből és megindul a vízkőképződés a csőrendszerekben, háztartási gépek, berendezések belsejében. Ennek következtében élettartamuk csökken, hatásuk romlik. Vízlágyítási feladatokra különböző típusú vízlágyító berendezések léteznek, amelyek a víz keménységét okozó kalcium és magnézium ionokat eltávolítják, pontosabban lecserélik vízkeménységet nem okozó nátrium ionokra. A kisebb háztartási vízlágyító berendezések és az ipari vízlágyító berendezések nem sokban, általában csak méretükben különböznek egymástól.Az ügyfelek általában akkor szembesülnek a vízkeménységi problémával, amikor azt veszik észre, hogy a berendezések és felületek vízkövesednek. Az is előfordulhat viszont, hogy csak jobb vízminőségre, lágyvízre van szükség.  A vízművek és minden létesítmény, aki ivóvíz minőségre kötelezett, a mindenkori hatályos rendeletben előírt ivóvízminőséget kell betartania (ami sokszor igen kemény vizet jelent, ugyanis a határérték 350mg/l CaO, vagyis 35nk°). Ez a határérték viszont már igen magas kalcium és magnéziumot jelent, még ha ennek a feléről 17-18nk°-ről is beszélünk, kemény víznek számít, komoly lerakódásokat okozva. Van, hogy nem a hatályos ivóvíz rendelet, vagy a kellemetlen vízkövesedés következményei miatt, hanem az alkalmazott technológia miatt van szükségünk szinte teljesen lágyvízre. Minden esetben vízlágyító berendezést alkalmazunk, csak más paramétereket használva. Szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a lágyvíz nem összetévesztendő a sótalan vízzel! Ezt sok szakember is tévesen asszociálja, és azt állítja, hogy a lágyvíz agresszív, vagyis károsítja a csőrendszert és a berendezéseket. Ez nem így van, hiszen a vízlágyítás során nem változtatjuk meg a víz összes sótartalmát, ugyanis az esetek nagy többségében egy úgynevezett nátrium ioncserélő módszert alkalmazunk. Ez azt jelenti, hogy egyes ionokat, jelen esetben a kalcium-magnézium ionokat kicseréljük más, pl. nátrium ionokra. A víz agresszivitása akkor jelentkezik, amikor a víz sóháztartását megbontjuk, egyes, vagy akár az összes ásványi sótartalmat kivonjuk a vízből anélkül, hogy ezek helyére más ionokat tennénk. A vízlágyítás mint fogalom, sokszor tévesen van alkalmazva olyan esetekben, mint amikor nem történik tényleges vízlágyítás, tehát nem vonjuk ki a vízből a kalcium-magnézium ionokat. Ilyen pl. az elektromos vízlágyítás, a mágneses vízlágyítás, vagy a vegyszeres vízlágyítás. Ilyen vízlágyítási módszerek ugyanis nem léteznek, ennek a megfelelő elnevezése a vízkő lerakódás gátló eljárás, vagy berendezés. A vízlágyító berendezéseknek és a vízkő lerakódás gátló berendezésnek is megvan a maga alkalmazási területe és applikációja, de nem összetévesztendőek egymással. A vízlágyító kiválasztásánál fontos figyelembe venni néhány paramétert, mint például lágyítani kívánt víz térfogatárama; lágyítani kívánt víz mennyisége; a vízlágyító regenerálásai közti szükséges idő; víz keménysége. A lerakódásgátló eljárást és a vízlágyítást több módszerrel is el lehet végezni, melyekből néhány a következőképpen történik. 

- Ioncserélő vízlágyítás

Ebben az esetben egy műgyanta töltetet, vagy esetleg természetes Zeolit töltetet használunk az ioncserélésre. A kemény víz átáramlik a vízlágyító berendezés tartályában található ioncserélő gyantán, ahol ioncserével megtörténik a vízlágyítás. Ez az ioncserélő gyanta a keménységet okozó kalcium és magnézium ionokat lecseréli keménységet nem okozó nátrium ionokra. Miután az ioncserélő töltet telítődik kalcium-magnézium ionokkal, vagyis kimerült, akkor a vízlágyító regenerálására van szükség. A regenerálás nagy tisztaságú sótablettával történik úgy, hogy miközben az oldott só érintkezik az ioncserélő töltet felületével, az felveszi a már említett nátrium, vagy akár kálium ionokat és közben "ledobja" magáról a kalcium-magnézium ionokat, ami azután a vízlágyító berendezésből kikerül a szennyvíz lefolyóba. 

- Vegyszeres lerakódásgátló

Ebben az esetben az alkalmazott vegyszer általában egy foszfát alapú vegyszer (pl. polifoszfát), ami burkot képez a kalcium-magnézium ionok köré, így nem engedi lerakódni azokat, vagyis nem enged vízkövesedést okozni. Az alkalmazásnál azt kell figyelembe venni, hogy amikor a víz a csőrendszerből, berendezésből kikerülve elpárolog, akkor a vízkövesedés itt is kialakul.